1. rész Igazából mikor minden kezd összeállni, akkor borul össze. Minden. Olyan szépen elrendeződött az utóbbi időszakban az életem, olyan, amilyenre mindig is vágytam erre beborul a lelkem. Atomjaira hullik hirtelenjében, aztán azonnal összeáll. Aztán újra és újra ez zajlik…

Igazából már évek óta elvesztettem a hitemet, a saját hitemet az egész írásban. Legalábbis abban a részében, amit igazán jelentett nekem mindig is, annak idején. Most legalábbis ezt/ így érzem. Szar ez az egész. Bocs. Rossz, nem jó, semmi sem jó, sehogy sem jó. Boldognak kéne lennem, mégis sehogysem…

  Napok óta eléggé elgondolkodtam ezen a témán. Próbálok megértő és elfogadó lenni azon emberekkel szemben, akik ilyen "kapcsolatban" élnek/ éltek. Előítéletességek nélkül szándékozom ezt most megtenni. A téma adott, jó ideje. Értem én, szeretünk valakit, annak…