1. rész
Igazából mikor minden kezd összeállni, akkor borul össze. Minden. Olyan szépen elrendeződött az utóbbi időszakban az életem, olyan, amilyenre mindig is vágytam erre beborul a lelkem. Atomjaira hullik hirtelenjében, aztán azonnal összeáll. Aztán újra és újra ez zajlik le, pulzálásnak hívom. Nem jó.
Kiderült, hogy amiben vagyok, élek, létezem, lüktetek nagyjából 9-10 éves korom óta, azt bipoláris zavarnak nevezik. Nyáron elmentem egy orvoshoz, eljutottam arra a pontra, mikor már egyedül nem megy és segítség kell. Merj lépni és segítséget kérni. Nem szégyen. Én akkor már hónapok óta azon ábrándoztam, hogyan legyek öngyilkos. Amikor még csak a gyógyszerek túladagolásán agyalsz, miből mennyit kéne és mikor bevenni már akkor nagyon nagy gáz van. Na én eljutottam arra a pontra, hogy mi lenne, ha éjjel lesétálnék a konyhába, fognék egy nagy kést és szépen kibelezném magam. Úgy szó szerint. Az elején biztos nagyon fájna, aztán jönne a sokk hatás, a vér, a fájdalom, aztán már nem éreznék semmit. Na és persze ki hinné el utána, hogy nem a férjem volt például, hanem én magam? Mert levelet nem írnék, minek? Így akartam dönteni és kész. Na ezután az éjszaka után, amit zokogással is töltöttem el az ágy szélén ülve, akkor határoztam el, hogy bizony kell valaki, aki segít. Mindegy , hogyan, de valaki segítsen. Mindenre kész vagyok, elszánt, de most már tényleg fogják meg a kezem végre.
Felhívtam egy pszichiátert, másnapra kaptam is időpontot, magánrendelés, nem érdekel mibe kerül, kell. Indulás előtti órában már jött a szokásos pánikrohamom : izzadás, remegés, hányinger, viszketés, folyton pisilni járni, ájulás érzet stb stb stb, ami ilyenkor berúgja az ajtót, hogy helló! Megjöttem. Marha jó, kössz szépen.... Mire a doki kapujában álltam még mindig maradt a remegés, bementem, bemutatkoztam, megláttam a dokit, úristen rohanjak el! -gondolat suhant át a fejemen, kinézetre ez engem élve felfal az tuti... Emberismeret nulla, végtelenül kedves, segítőkész férfi. Elmeséltem nagy vonalakban mik a legfőbb gondjaim, gondolatmeneteim, meg úgy mindent. Direkt jegyzeteltem előző éjjel, hogy miről kell beszámolnom neki, mert helyszínen élesben semmit nem tudtam volna a puskám nélkül neki mondani. Első gondolatom az volt, mikor kérte, hogy meséljek, mi a problémám, hogy én nem is értem tulajdonképpen mit is keresek itt, nincs nekem semmi bajom! Aha, na kisanyám ülsz és beszélsz. Beszéltem, remegtem, izzadtam, dadogtam, sírtam, kértem segítsen. Kaptam recepteket, tanácsokat, életvezetési tanácsadás is lesz, meg minden ilyesmi. Oké. Nem is volt ez olyan nagy ügy, gondoltam én.
Olyan cuccokat kezdtem el szedni / jelenleg is tart a gyógyszerterápia /, hogy totál leszedáltam magam velük és megmondva a frankót, isteni jó érzés volt, mikor valaki mondott valami bántót, esetleg sértőt, ültem mosolyogva, tele az aktuális napi adagommal, hogy lesz*rom, mondjad csak. Nekem most úgyis tök jó és élvezem! Eleinte, tényleg élvezet volt, utána már kevésbé. 2 hónap után változott az adagolás, jelenleg kicsivel kevesebb cuccot tolok, de a szedáció éjjelre kell. Akkor jön a mumus, a rémálmok, az éjjeli izzadás, riadtan ébredés, zihálva. Ezek újra előjöttek, de a többi nem. Nah jó, az öngyilkos gondolatok megint kezdenek beszökni a hátsó ajtón lapítva, de még erősnek hiszem magam és elbánok velük.
Közben olvasok minden pszichés marhaságot, amik semmire sem jók, csak pillanatnyi önnyugtatásra és ennyi. Kerestem könyveket, épp olvasok egyet. " Veronika meg akar halni " címmel. Kaptam egy barátnőmtől. Meséltem neki miről van nálam szó, Ő meg pedagógus, szóval átlát a szitán. Ő küldte. Mikor megkaptam, csak annyit írtam neki üzenetben : " Tudom miért küldted, köszönöm!" - holott Ő ezekről a gondolataimról mit sem tudott tőlem, legalábbis tőlem nem. De érti a dolgát. Köszönöm még egyszer neki!
Viszont a legújabb mumusom épp a hallucinációk. Egész új dolog, meglátjuk mi lesz belőle. Gyógyszer mellékhatása, valamelyiknek, igazság szerint csak futólag olvastam el őket, hogy tudjam mire számíthatok.
Nemsokára újra itt a továbbiakkal. Tényleg, ha úgy érzed, lépj és szerezz segítséget. Ez bátorság.
