Minden kapcsolat az égben köttetik. A lelkek, mielőtt leszületnek a Földre, maguk választják ki leendő szüleiket, barátaikat, párjaikat, és az Igazit is. A karma törvénye szerint ugyanis mindenkinek egyetlen pár rendeltetett el, de csak akkor lehetünk boldogok vele, ha már teljesítettük karmikus kötelezettségeinket.
Minden kapcsolatunkból tanulunk valamit. Hogy ki mit, az egyénfüggő. Sosem véletlenül találkozunk valakivel. Sosem véletlenül szeretünk egymásba.Odafent minden meg van írva, és akkor fejlődünk a leghamarabb, akkor találjuk meg a legnagyobb biztonsággal a nagy Őt, ha korábbi kapcsolataink által felkészülünk a fogadására.
Persze könnyen lehet, hogy valaki már nagyon korán találkozik élete párjával, aki neki van rendelve. Ilyenkor két eset lehetséges. Elképzelhető, hogy onnantól kezdve örökké boldogok lesznek, mert mindketten letudták már karmikus kötelezettségeiket.
Ne sajnáljuk magunkat, fejlődjünk!
De sajnos ez a ritkább eset. Nagyon sokszor ugyanis még nem vagyunk elég érettek, felkészültek az Igazira, illetve ő nincs felkészülve ránk. De ha véget is ér a viszony, sose felejtsük el: ha ő az Igazi, akkor vissza fog jönni hozzánk. Csak még tapasztalnunk kell, tanulnunk a hibáinkból (vagy a nagy Ő-nek van szüksége erre), hogy a nekünk rendeltetett szerelemben később tökéletesen kibontakozhassunk.
Ha már túl korán felismerjük, nem könnyű elengedi az Igazit,és azt sem könnyű feldolgozni, ha ő nem ismeri fel bennünk élete párját. De ilyenkor mindig arra kell gondolnunk, hogy nem kerülhetjük el egymást. Az égiek akkor sodorják majd Őt újra utunkba, amikor már nem is reméljük.
Addig azonban élnünk kell, és fejlődnünk. Nem várhatjuk ugyanis ölbe tett kézzel a visszatérését. Mert addig nem tudunk kiteljesedni Vele, amíg még van tanulnivalónk az életben.