Másfél hete tart már, folyamatos rémálmok. Állandóan felriadok hajnaltájt az utóbbi időszakban. Van amikre emlékszem és vannak olyanok, amikből csak foszlányok maradnak meg. De mindig ott van egy magas, vörös hajú férfi, hihetetlen kék szemeivel, aki állandóan a segítségemre siet, minden egyes rémálomban. Általában semmit sem mond, vagy csak annyit „ Itt vagyok!“ Nem tudom hova tenni a dolgot. Azt érzem, segíteni próbál, védelmezni ezekben az álmokban, de ahogy megjelenik, rendszerint fel is ébredek. Bár tudnám ki Ő... és miért jön, főleg azt, miért vannak ilyen álmaim.

Régen már többször figyelmeztettek rá, hogy nagyon figyeljek oda az álmaimra, javarészt akkor, mikor intenzívek kezdenek lenni, plusz, amikor már érzelmek is társulnak hozzá. Fogékony vagyok mindenre, álmok terén is. Voltak már jósló álmaim, voltak már előző életekből jövő emlékeim, amiket 90%-ban az álmaimban kapok vissza, de tapasztaltam már napközbeni emlékeket is beszivárogni. Egy időben nagyon szerettem volna tudni, ki voltam, hol éltem, miket éltem át az előző életeimben, mióta kapom az emlékeket vissza, azóta egyre kevésbé akarom tudni a többit. Viszont ez a magas férfi, Őrá nagyon kíváncsi lennék kicsoda is. Létezik-e most egyáltalán? Vagy esetleg előzőkben kellene kutatni utána. Nem biztos, hogy pont most van erre szükségem, hogy jöjjenek emlékek, most jó minden a „most-ban“ , nem szeretném, ha megkavarnának a régi ügyek.

Jó is, és rossz is egyszerre, ha emlékszik az ember. Előző életekből már van szerencsém ismerni néhány embert, akik akkor ott nagyon sokat jelentettek számomra. Most is fontosak, de nem olyan szinten, mint akkor. Őértük jelenleg hálás vagyok, hogy újra megismerhettem őket. Köszönet értük! Csak megint úgy érzem, pulzál a lelkem, elkezdett keresni, kutatni és harcolok önmagammal újra és újra, hogy ne tegye. Régen is nyitott voltam, egészen kicsi korom óta. Számomra minden ilyen, teljesen természetes dolog. Lelki szinten érezni a másikat, ráérezni, megérezni, megteremteni mindent, amire gondolok, lelkeket érzékelni magam körül, tapasztalni olyan érzéseket, amikről azt hittem, nincsenek is. Mikor érzed, mire gondol, mit érez, épp mit csinál a másik. Gyerekként azt hittem, ez mindenkinél így van. Aztán elkezdtem mondani, amiket tapasztaltam és az emberek reakciói korántsem olyanok voltak, hogy na igen, tudom miről beszélsz, hanem inkább a teljes döbbenet és javarészt lerendeztek azzal, hogy túl élénk a fantáziám.

Akkor mégis honnan tudhatnék olyan dolgokat, amiket tudok?! Ezt senki sem tudta el- és megmagyarázni nekem.

Tudod, mikor belenézel valaki szemébe, és felismered a lelkét. Azt hiszem, ilyen megtapasztalni „Istent“ igazából. Mikor belenézel a szemekbe és meglátod a lelket, ami épp abban az aktuális testben lapul éppen évtizedek óta, ebben a „most-ban“ . Egyszerre széthullik és azonnal felépül a lelked és belül üvöltesz mélyen magadban, hogy „Ő az! Ő az! Itt van!“ és nem érted az egészet, önmagad pláne nem. Aztán mire elmúlik az a tornádó, ami a lelkedet dúlja, elcsitul, letisztul minden és megérted. Sosincs olyan, hogy túl korán, vagy túl későn. Mindig mindenki, akkor érkezik, amikor az ideje van. Ezt már odafent leszületés előtt rég eldöntöttük, szóval igazából senki mást, csak saját magunkat szidhatjuk ( mert hát ez is egy része az egésznek, amíg meg nem érted a miérteket, hidd el, jó sok lesz belőlük ) , hogy miért pont ott, akkor és miért kellett. Ezt a lelkek előre lebeszélik, hogy ekkor és ott találkozunk újra. Ő sok évtizedet várt már akkor rám, én meg mindössze csak 2-t , és hidd el, 21 éves fejjel megtapasztalni ezt, hogy is mondjam, nem olyan egyszerű. Csodás pillanatokat kaptam tőle, amikért mind a mai napig köszönettel tartozom neki, de a legszebb emlékem még mindig az, amikor legelőször a szemébe néztem, és mint akibe a villám csapott, álltam, és senki mást nem láttam ( pedig rengetegen voltak körülöttünk ) csak is Őt. Jött velem szemben, több méternyi távolságról és végem lett azonnal. Egymást néztük, amíg oda nem ért. Köszönt, és elsétált mellettem. Én sokkban állva ott maradtam és folyton kérdezgettem, hogy ki volt ez? Ki volt ez?! Valaki mondja meg azonnal!

Köszönöm, hogy létezel, hogy újra ismerhetlek, köszönet a tiszteletért és szeretetért, mindenért, amit kaptam!

De most azt hiszem megkeresem azt, aki az álmaimban védelmez. Tudni szeretném ki Ő.

( A miértekkel ráérek később foglalkozni ... )