Indigók legfőbb tulajdonságai :

• Intelligensek, bár nem biztos, hogy magas végzettségűek.

• Nagyon kreatívak, és örömüket lelik dolgok készítésében.

• Mindig tudni akarják, MIÉRT, különösen, ha megkérik őket, hogy végezzenek el vmi feladatot.

• Ellenszenvet éreztek az iskolai munka iránt, vagy utálták az iskolában megkövetelt dolgokat, az ismétlésen alapuló feladatokat.

• Lázadók voltak az iskolában, mert nem voltak hajlandóak megcsinálni a házi feladatot, nem fogadták el a tanári tekintélyt, VAGY komolyan lázadni szerettek volna, de NEM MERTÉK megtenni, általában a szülői nyomás miatt.

• Megtapasztalhattak korai egzisztencialista (a létük értelmével kapcsolatos) depressziót, és átélhették a tehetetlenség érzését. Ezek a szomorúságtól a teljes kétségbeesésig terjedhettek. Az öngyilkossági gondolatok, érzések a főiskolás vagy a korábbi években nem szokatlanok az Indigó felnőttek körében.

• Nehézségeik vannak a beosztotti munkákkal. Az Indigók ellenállnak az autoritásnak és az alkalmazottság társadalmi szisztémájának.

• Előnyben részesítik a kooperatív erőfeszítéseket, a vezetői pozíciókat vagy az önálló munkavégzést.

• Mély empátiát éreznek mások iránt, ám nem tolerálják a hülyeséget és a butaságot.

• Vagy rendkívül érzékenyek érzelmileg, és mindenen sírva fakadnak (nincs védelmi pajzsuk), vagy épp ellenkezőleg, semmiféle érzelmi reakciót nem mutatnak (teljes védekezés).

• Problémáik lehetnek a DÜH-vel.

• Problémáik lehetnek az olyan rendszerekkel, melyeket nem működőnek vagy rossz hatékonyságúnak tekintenek, beleértve a politikai, oktatási, egészségügyi és jogi rendszereket.

• Elidegenülés a politikától, vagy haragos érzések a politikával szemben - úgy érzik, mintha a szavazatuk nem számítana, és hogy teljesen mindegy, mi lesz a kimenetele a szavazásnak.

• A hagyományos amerikai álommal kapcsolatban érzett frusztráció, vagy ennek az álomnak az elutasítása - kilenctől ötig tartó munka, házasság, 2,5 gyerek, ház fehér kerítéssel stb.

• A jogok elvételével kapcsolatos harag, félelem és/vagy düh, hogy "a Nagy Testvér figyel téged."

• Égető vágyat éreznek, hogy tegyenek vmit azért, hogy megváltoztassák és jobbá tegyék a világot. Talán megakadnak, mert nem tudják, mit tegyenek. Problémájuk lehet az útjuk felismerésével.

• Pszichikus vagy spirituális érdeklődés már elég korán - tízéves koruk körül vagy előtte.

• Kevés, vagy semmilyen Indigó szerepmodell nem volt előttük.

• Erős az intuíciójuk.

• Véletlenszerű viselkedési minták vagy gondolkodási mód - (az ADD tünetei): problémájuk lehet a kijelölt feladatokra való összpontosítással, beszélgetés közben elkalandozhatnak.

• Pszichikus élményeik voltak, pl. előérzet, testen kívüli élmények, angyalokat vagy szellemeket láttak, hangokat hallottak.

• Elektromos érzékenység, pl. az órájuk nem működik, az utcai lámpák kialszanak, ha elmennek alattuk, elromlanak az elektromos berendezések, az égők kimennek.

• Tudatában vannak más dimenzióknak vagy párhuzamos valóságoknak.

• Szexuálisan nagyon expresszívek és találékonyak, VAGY elutasítják a szexualitást, mert unják, vagy mert magasabb spirituális kapcsolatra szeretnének szert tenni. Esetleg a szexualitásnak változatos formáit próbálják ki.

• Az életük értelmét keresik, és a világ megértését kutatják. Ezt a valláson vagy a spiritualitáson keresztül teszik, spirituális csoportok és könyvek, önsegítő csoportok és könyvek segítségével.

• Ha megtalálják az egyensúlyukat, akkor nagyon erős, egészséges, boldog egyénekké válnak.

forrás: wikipédia

Nos, azért második, mert egyet már megtaláltam évekkel ezelőtt. 2010. január 4.-én egészen pontosan. Róla, ha később lesz rá igény, na meg kedvem, szívesen mesélek bővebben. Nem kell félreérteni, nagyon pozitív a kapcsolatunk a mai napig is, de ez most nem Róla szól.

Lélektársakról röviden ( egy embernek 64 lehetséges lelki társa van. Ez nem feltétlen szerelem, sőt, többnyire nem is az ). Eleinte kicsit becsapós az intenzív érzések miatt. Később, mikor már tisztul a kép, akkor jön rá az ember, hogy mi is zajlik egészen pontosan. Ezért van, hogy tetszik épp a szomszéd srác/lány, meg mondjuk néhány zenész, sportoló, író, színész és még sorolhatnám. Mindenkiben önmagunkat keressük, és ha találtunk valakit, akiben van belőlünk egy icipici darab, akkor hozzá foggal körömmel fogunk ragaszkodni, de nem szabad túlzásba esni! Ami valljuk be, nem olyan könnyű! Nagyon nehéz megfogalmazni és értelmezni a lélektárs jelentését, sokan talán sosem tapasztalják meg, mások pedig annál többször. Vonzzuk őket, ha készen állunk rá, és nyitottak vagyunk, akkor megtalálhatjuk a másikat.

Szóval nemrég lehetőségem volt elutazni kis időre a világ teljesen másik végére kikapcsolódni, túrázni és minden egyéb. Már 1 éve tartom Vele a kapcsolatot online, közös szenvedélyünk kapcsán botlottunk ott egymásba, és megbeszéltük, hogy most sikerül találkozni, akkor az nagyon nagy öröm lenne mindkettőnk részéről. Szóval útnak is indultam, több órás repülőút, mi egymás, fáradtság, stressz, kapkodás, ami ezzel jár. Január 2-án sikerült összehozni a találkozót. Mögém settenkedve elém ugrott vigyorogva, hatalmas puszi és ölelés. Nekem azonnal végem volt, mint a botnak. 1 óránk volt, amit tudtunk beszélgetni nyugodt körülmények között, de hihetetlen mód megérintett a lelke. Ilyen lélekkel még sohasem találkoztam, mint az Övé. Egyszerűen csodálatos! Minden értelemben. Nem tudom szavakkal leírni, de nagyjából mintha tündérmesébe érkeztem volna Vele. Annyira nyílt, őszinte, árad belőle a jóság, a nyugalom, a szeretet. Szinte megfoghatatlan és felfoghatatlan is egyben. Honnan tudom, hogy lélektárs? Érzem. Érzi az ember, ha valaki hozzátartozik, hogy a másik az ő lelkének egy része. Aki nyitott spirituálisan, és aki már tapasztalt ilyet, az egyszerűen érzi és tudja is, hogy akivel találkozik, abban mi rejlik. Elmondtam neki is, hogy csodálatos lelke van, és egyszerűen szükségem van rá, hogy érezzem a lelkét. Sajnos nem sok időnk volt közös programokon részt venni, de mindennap szakítottunk legalább 2-3 órát rá, hogy találkozzunk, beszélgessünk, vagy csak épp üljünk szótlanul egymással szemben, és ne csináljunk semmit sem. Talán az volt a legjobb, mikor szótlanul ültünk és hallgattunk, az tett hozzá a legtöbbet a lelkemhez akkor ott, azon a helyen. Felkavarta a lelkem, olyan örvényeket éltem meg, amikre eddig nem igazán volt példa. Annyira intenzív volt az egész, annyira felpörgetett és ugyanakkor annyira le is nyugtatott egyben, őrület! Bár megtapasztalhatná minden ember ezt a csodát! Ezt mindenkinek át kellene élnie az életben!

Csak néhány nap jutott ebből a csodából, de örökre hálás leszek érte az Öregnek odafent, és neki is, amiért megismerhettem. Miután haza jöttem rettentő nagy bűntudatom volt, hogy valaki ennyire nagy hatást gyakorolt rám, de pár nap után már feloldódott bennem az egész. Átértékeltem az egészet, és ha szükségem van rá, akkor fogom a kis lelkemet, elmegyek hozzá és szorosan magamhoz ölelem az övét, hogy érezzem. A lelkeknek nincs távolság, ott vannak, ha szükség van rájuk. Ez az egészben a legjobb. Legbelül úgyis tudjuk, hol van a másik részünk, és automatikusan megyünk hozzá. A legjobb az egészben? Talán a lelkeink találkozása, hogy akkor is tudunk együtt lenni lélekben, amikor 12000km távolságra vagyunk testileg. Lelkeknek nincs távolság, nincs akadály. Ezt szeretem az egészben a legjobban. Gondoltam rá, hogy kiderítem ki Ő nekem, de ezt még jegelem egyelőre, ha kell úgyis megadják a választ, ha tudnom kell, tudni fogom. Ha nem kell tudnom, nem keresem a válaszokat a miértekre, mert azokból persze van jó sok, de nem szeretnék jobban belebonyolódni. Minden így van rendjén, ahogy mondani szokták : " Ahogyan a nagy könyvben meg van írva! "

Köszönet és hála Őérte!

Figyeli minden mozdulatom, tettem, lépésem, szavam, testem, érintésem. és én élvezem. élvezem ahogy igy tesz, ahogy figyel és ahogyan néz rám. azok a csillogó szemek, az a szép mosoly, és szép száj. az arca, a teste, tekintete, lélegzete, hangja. mind egytől egyig csodálatos. egy olyan férfi, akit el tudok képzelni ahogy velem él, ahogy vele élek, ahogy éjjelente hozzám bújik, és átölel. magához von, simogat, csókol . szinte érzem ahogy a lélegzete hozzáér a nyakamhoz, ahogy végigfut testemen az érzés hogy az enyém és én az övé vagyok és lehetek. ahogy halkan szuszog alvás közben, és én ébren vagyok és figyelem. nézem az arcát hogy mennyire nyugodt és mennyire tiszta. egyszerűen imádni való ahogy itt van velem. amikor reggelente felébred, zuhanyzik, issza a kávéját és közben mosolyog rám. az a szeretet, kedvesség ami belőle árad énfelém... elmeséli a napi programját, már előre elnézést kér hogyha esetleg késni fog a vacsoráról este, mert edzeni megy a városba. aztán felöltözik és elindul. én meg az ajtóban állok és nézek utána. majd bezárom az ajtót és én is rohanok , mert engem is vár az edzés, a csapatmegbeszélés, beülök az autóba és indulok. majd este mégis én érek haza később, ő aggódva telefonált fél óránként ,de nem tudom felvenni ,mert a táskámban a telefon, és ugyis már csak pár perc és hazaérek. majd mikor megérkezem látom hogy a legjobb barátja parkol az én autóm helyén. táskámmal a vállamon lépek be az ajtón, ő pedig rohan felém aggódva, hogy végre itthon vagyok ,annyira aggódott már hogy mi történt. majd hosszas ölelkezés után ,gyengéden megcsókol és közli hogy szeret. R csak áll a nappaliban némán, mosolyogva rajtunk, hogy mennyire aranyosak vagyunk. elveszi tőlem a táskám, leteszi a motorja mellé, a lépcsőfordulóba. közben köszönök R.-nek és letolom amiért megint az én helyemre parkolt le. majd magukra hagyom őket és eltűnök a fürdőszobában hogy tusoljak. kis idő múlva belép hozzám, átölel, magához húz és simogat, csókol. szeretkezünk a zuhany alatt, és élvezünk minden együtt töltött évet, hónapot, hetet, napot , órát , percet és  pillanatot ami csak a kettőnké. majd fáradtan lefekszünk az ágyba, összebújunk, tv-t kapcsol. nézünk egy filmet. de igazából egyikőnk sem a filmre figyel, hanem arra hogy mellette fekszik valaki, akit szeret, imád. és nem engedi el soha többé már magától, mert megtalálta akit mindig is keresett. egy társat, egy társat... aki.. aki szereti, imádja, rajong érte, felnéz rá, segíti, aki nem csak a szerelme, hanem a legjobb barátja is egyben, akire bármikor számíthat az életében. egyfajta nyugalom tölt el, hogy ott van mellettem , ölelve magához, ahogy a forró karja a hasamhoz ér, amikor átölel. hogy vigyázza álmom és óv mindentől. majd kikapcsolja a tv-t, fülembe súgja hogy szeret, majd csókot lehel az arcomra, jó éjszakát kívánva. én már akkor alszom. És ezt Ő is tudja, de nem érdekli, neki akkor is sokat jelent hogy ezt elmondja nekem. tudja hogy hallom és azt is hogy érzem. majd hozzám bújik és lehunyja a szemeit. közben épp az jár a fejében hogy itt van mellettem a nő. a nő akit szeret, akit imád és akiért rajong egyszerre. miközben egész éjjel nem tud aludni , inkább azzal tölti az idejét hogy nézi az arcomat, a számat, a testemet és mosolyog. vigyázza álmomat, és néha ad egy csókot a számra. hajnalban a kelő nap sugaraira ébredek ahogy bevilágítják a szobát a teraszajtón keresztül és gyönyörű az egész. csodálatos. lassan én is megfordulok , hogy megnézzem alszik-e . igen. alszik, felém fordulva, térdeit felhúzva mint egy kisgyerek és szuszog. annyira édes, elmosolyodom rajta. majd adok az arcára egy csókot és óvatosan felkelek mellőle. Ismét elkezdődött egy újabb reggel... ugyanaz a rohanás egész nap mindkettőnknek.