Figyeli minden mozdulatom, tettem, lépésem, szavam, testem, érintésem. és én élvezem. élvezem ahogy igy tesz, ahogy figyel és ahogyan néz rám. azok a csillogó szemek, az a szép mosoly, és szép száj. az arca, a teste, tekintete, lélegzete, hangja. mind egytől egyig csodálatos. egy olyan férfi, akit el tudok képzelni ahogy velem él, ahogy vele élek, ahogy éjjelente hozzám bújik, és átölel. magához von, simogat, csókol . szinte érzem ahogy a lélegzete hozzáér a nyakamhoz, ahogy végigfut testemen az érzés hogy az enyém és én az övé vagyok és lehetek. ahogy halkan szuszog alvás közben, és én ébren vagyok és figyelem. nézem az arcát hogy mennyire nyugodt és mennyire tiszta. egyszerűen imádni való ahogy itt van velem. amikor reggelente felébred, zuhanyzik, issza a kávéját és közben mosolyog rám. az a szeretet, kedvesség ami belőle árad énfelém... elmeséli a napi programját, már előre elnézést kér hogyha esetleg késni fog a vacsoráról este, mert edzeni megy a városba. aztán felöltözik és elindul. én meg az ajtóban állok és nézek utána. majd bezárom az ajtót és én is rohanok , mert engem is vár az edzés, a csapatmegbeszélés, beülök az autóba és indulok. majd este mégis én érek haza később, ő aggódva telefonált fél óránként ,de nem tudom felvenni ,mert a táskámban a telefon, és ugyis már csak pár perc és hazaérek. majd mikor megérkezem látom hogy a legjobb barátja parkol az én autóm helyén. táskámmal a vállamon lépek be az ajtón, ő pedig rohan felém aggódva, hogy végre itthon vagyok ,annyira aggódott már hogy mi történt. majd hosszas ölelkezés után ,gyengéden megcsókol és közli hogy szeret. R csak áll a nappaliban némán, mosolyogva rajtunk, hogy mennyire aranyosak vagyunk. elveszi tőlem a táskám, leteszi a motorja mellé, a lépcsőfordulóba. közben köszönök R.-nek és letolom amiért megint az én helyemre parkolt le. majd magukra hagyom őket és eltűnök a fürdőszobában hogy tusoljak. kis idő múlva belép hozzám, átölel, magához húz és simogat, csókol. szeretkezünk a zuhany alatt, és élvezünk minden együtt töltött évet, hónapot, hetet, napot , órát , percet és  pillanatot ami csak a kettőnké. majd fáradtan lefekszünk az ágyba, összebújunk, tv-t kapcsol. nézünk egy filmet. de igazából egyikőnk sem a filmre figyel, hanem arra hogy mellette fekszik valaki, akit szeret, imád. és nem engedi el soha többé már magától, mert megtalálta akit mindig is keresett. egy társat, egy társat... aki.. aki szereti, imádja, rajong érte, felnéz rá, segíti, aki nem csak a szerelme, hanem a legjobb barátja is egyben, akire bármikor számíthat az életében. egyfajta nyugalom tölt el, hogy ott van mellettem , ölelve magához, ahogy a forró karja a hasamhoz ér, amikor átölel. hogy vigyázza álmom és óv mindentől. majd kikapcsolja a tv-t, fülembe súgja hogy szeret, majd csókot lehel az arcomra, jó éjszakát kívánva. én már akkor alszom. És ezt Ő is tudja, de nem érdekli, neki akkor is sokat jelent hogy ezt elmondja nekem. tudja hogy hallom és azt is hogy érzem. majd hozzám bújik és lehunyja a szemeit. közben épp az jár a fejében hogy itt van mellettem a nő. a nő akit szeret, akit imád és akiért rajong egyszerre. miközben egész éjjel nem tud aludni , inkább azzal tölti az idejét hogy nézi az arcomat, a számat, a testemet és mosolyog. vigyázza álmomat, és néha ad egy csókot a számra. hajnalban a kelő nap sugaraira ébredek ahogy bevilágítják a szobát a teraszajtón keresztül és gyönyörű az egész. csodálatos. lassan én is megfordulok , hogy megnézzem alszik-e . igen. alszik, felém fordulva, térdeit felhúzva mint egy kisgyerek és szuszog. annyira édes, elmosolyodom rajta. majd adok az arcára egy csókot és óvatosan felkelek mellőle. Ismét elkezdődött egy újabb reggel... ugyanaz a rohanás egész nap mindkettőnknek.