Nos, azért második, mert egyet már megtaláltam évekkel ezelőtt. 2010. január 4.-én egészen pontosan. Róla, ha később lesz rá igény, na meg kedvem, szívesen mesélek bővebben. Nem kell félreérteni, nagyon pozitív a kapcsolatunk a mai napig is, de ez most nem Róla szól.

Lélektársakról röviden ( egy embernek 64 lehetséges lelki társa van. Ez nem feltétlen szerelem, sőt, többnyire nem is az ). Eleinte kicsit becsapós az intenzív érzések miatt. Később, mikor már tisztul a kép, akkor jön rá az ember, hogy mi is zajlik egészen pontosan. Ezért van, hogy tetszik épp a szomszéd srác/lány, meg mondjuk néhány zenész, sportoló, író, színész és még sorolhatnám. Mindenkiben önmagunkat keressük, és ha találtunk valakit, akiben van belőlünk egy icipici darab, akkor hozzá foggal körömmel fogunk ragaszkodni, de nem szabad túlzásba esni! Ami valljuk be, nem olyan könnyű! Nagyon nehéz megfogalmazni és értelmezni a lélektárs jelentését, sokan talán sosem tapasztalják meg, mások pedig annál többször. Vonzzuk őket, ha készen állunk rá, és nyitottak vagyunk, akkor megtalálhatjuk a másikat.

Szóval nemrég lehetőségem volt elutazni kis időre a világ teljesen másik végére kikapcsolódni, túrázni és minden egyéb. Már 1 éve tartom Vele a kapcsolatot online, közös szenvedélyünk kapcsán botlottunk ott egymásba, és megbeszéltük, hogy most sikerül találkozni, akkor az nagyon nagy öröm lenne mindkettőnk részéről. Szóval útnak is indultam, több órás repülőút, mi egymás, fáradtság, stressz, kapkodás, ami ezzel jár. Január 2-án sikerült összehozni a találkozót. Mögém settenkedve elém ugrott vigyorogva, hatalmas puszi és ölelés. Nekem azonnal végem volt, mint a botnak. 1 óránk volt, amit tudtunk beszélgetni nyugodt körülmények között, de hihetetlen mód megérintett a lelke. Ilyen lélekkel még sohasem találkoztam, mint az Övé. Egyszerűen csodálatos! Minden értelemben. Nem tudom szavakkal leírni, de nagyjából mintha tündérmesébe érkeztem volna Vele. Annyira nyílt, őszinte, árad belőle a jóság, a nyugalom, a szeretet. Szinte megfoghatatlan és felfoghatatlan is egyben. Honnan tudom, hogy lélektárs? Érzem. Érzi az ember, ha valaki hozzátartozik, hogy a másik az ő lelkének egy része. Aki nyitott spirituálisan, és aki már tapasztalt ilyet, az egyszerűen érzi és tudja is, hogy akivel találkozik, abban mi rejlik. Elmondtam neki is, hogy csodálatos lelke van, és egyszerűen szükségem van rá, hogy érezzem a lelkét. Sajnos nem sok időnk volt közös programokon részt venni, de mindennap szakítottunk legalább 2-3 órát rá, hogy találkozzunk, beszélgessünk, vagy csak épp üljünk szótlanul egymással szemben, és ne csináljunk semmit sem. Talán az volt a legjobb, mikor szótlanul ültünk és hallgattunk, az tett hozzá a legtöbbet a lelkemhez akkor ott, azon a helyen. Felkavarta a lelkem, olyan örvényeket éltem meg, amikre eddig nem igazán volt példa. Annyira intenzív volt az egész, annyira felpörgetett és ugyanakkor annyira le is nyugtatott egyben, őrület! Bár megtapasztalhatná minden ember ezt a csodát! Ezt mindenkinek át kellene élnie az életben!

Csak néhány nap jutott ebből a csodából, de örökre hálás leszek érte az Öregnek odafent, és neki is, amiért megismerhettem. Miután haza jöttem rettentő nagy bűntudatom volt, hogy valaki ennyire nagy hatást gyakorolt rám, de pár nap után már feloldódott bennem az egész. Átértékeltem az egészet, és ha szükségem van rá, akkor fogom a kis lelkemet, elmegyek hozzá és szorosan magamhoz ölelem az övét, hogy érezzem. A lelkeknek nincs távolság, ott vannak, ha szükség van rájuk. Ez az egészben a legjobb. Legbelül úgyis tudjuk, hol van a másik részünk, és automatikusan megyünk hozzá. A legjobb az egészben? Talán a lelkeink találkozása, hogy akkor is tudunk együtt lenni lélekben, amikor 12000km távolságra vagyunk testileg. Lelkeknek nincs távolság, nincs akadály. Ezt szeretem az egészben a legjobban. Gondoltam rá, hogy kiderítem ki Ő nekem, de ezt még jegelem egyelőre, ha kell úgyis megadják a választ, ha tudnom kell, tudni fogom. Ha nem kell tudnom, nem keresem a válaszokat a miértekre, mert azokból persze van jó sok, de nem szeretnék jobban belebonyolódni. Minden így van rendjén, ahogy mondani szokták : " Ahogyan a nagy könyvben meg van írva! "

Köszönet és hála Őérte!