Egészen kicsi korom óta számomra teljesen természetes dolog, hogy látok, tapasztalok olyan dolgokat, amiket a legtöbb ember alig, vagy semennyire sem. Sokáig úgy voltam vele, hogyha én látom, akkor mindenki más is. Eleinte beszéltem ezekről, de ahogy nőttem, egyre kevésbé. Nagyon kevés emberrel osztom meg az ilyen természetfeletti témában való tapasztalataimat. Sok ember földhöz ragadt, 1000%-ban és csak abban hisznek, amit kézzel meg tudnak fogni, minden mást elutasítanak, tagadnak. Ettől függetlenül az életük része, csak épp nem értik, nem akarják érteni, mi miért történik meg Velük. Számomra megszokottak az entitások ( elementálok, gondolati lények stb..), szellemek , megérzések, teremtés, előző életbeli emlékek, telepátia, angyalokkal való kapcsolat. Egy időben a telekinézis is ment, leginkább gyerekként, de túl sok energiát vesz el, így ezzel már jó ideje nem " játszom". Jó pár évvel ezelőtt elég negatív tapasztalataim voltak szellemekkel, egyszerre néggyel is osztoznom kellett az albérletemen, aztán sajnos a saját testemen is egy rövid ideig. Úgy gondolták, még élni akarnak, ezért megszálltak. Azt az érzést senkinek sem kívánom, hogy megtapasztalja. Későbbiekben leírom ezt is, mi hogyan történt. Szóval akkoriban meséltem "furcsa" dolgokról a szomszédomnak, hogy hát totál egyértelmű, hogy együtt élek néhány lélekkel. Egy ideig hallgatta, amit mesélek, aztán rám nézett és azt kérdezte:

" - Te indigó vagy?" - nézett rám

 - Indigó? - lepődtem meg, előtte sose hallottam erről

 - Igen. - folytatta - Fénygyermek...

Aztán beszélgettünk erről, utána is néztem, konkrétan mi és ki is vagyok én. Harmadik generációs indigó vagyok, az eddigi "legerősebb" , legnyitottabb a generációk között. Nem sok indigót ismerek, négyet összesen. Hasonló problémákkal is küzdünk meg, az élet nem túl egyszerű és könnyű, de ez a feladat. Ez az egész életnek nevezett játék semmi más, csak egy nagy játszótérre lerakott vicc. Elkezdjük, majd befejezzük valamikor, haza megyünk ( mások mennyországnak hívják ) , találkozunk már ott lévő szeretteinkkel, elszámolunk az "Öreggel" , megnézzük mit tettünk és nem tettünk meg idelent, karma elemzés, bonyolítás. Várakozunk, elvagyunk, beszélgetünk a következő játékunk terveiről, mit szeretnénk csinálni, hova szeretnénk születni, milyenek legyünk, milyen körülményeink legyenek idelent, kikkel találkozzunk újra, és hogyan is alakítjuk a karmánkat, akár a sajátunkat, akár valakivel meglévő közöset, ha most nem dolgozzuk le. Azt hiszem, nekem bőven marad a következőkre pár közös ügy, de majd bonyolultabban persze,mint most. Ezt azért játsszuk már pár élet óta, csak megjegyzem halkan.

Indigókra visszatérve, néhány jellemzőt írnék "rólunk"

Az indigók főbb tulajdonságai :

"Gyengeségeik"  :

- totálisan érzékeny és nyitott a külső befolyásokra

- leginkább magának való

- szinte lehetetlen őt vezetni és nevelni

 -  állandóan úgy érzi, nem értik meg és nem ismerik el

 - hiperaktív és dekoncentrált

 - hajlamos idealizálni más embereket vagy helyzeteket

 - álmodozó, saját világába menekül a valóság elől 

- hihetetlen nagy szabadságvágya  és igazság érzete van

Az erősségei :

- teljes jogú családtag szeretne lenni, mindenáron

- mindenkivel törődik, akit akár teljesen, vagy csak felszínesen ismer, még ismeretlenekkel is

- a természetben érzi magát igazán otthon

- lojális az emberekkel, leginkább családi kapcsolataiban elsősorban

- Állandó késztetést érez a tudásra, szinte szomjazik rá, hogy mindig újat és újat tanuljon

- nagyon jó gyógyító hatása van a közelében lévő emberekre. Lelki szinten garantáltan

- Ismerőssel és ismeretlenekkel is azonnal nyitottá válik, úgy érzi, nincs veszíteni valója

- Azonnal mindenkit a bizalmába fogad

- Nagyon jó felismerő tehetsége van és ösztönösen tudja/ érzi kiben bízhat meg és kitől kell távol tartania magát

Másfél hete tart már, folyamatos rémálmok. Állandóan felriadok hajnaltájt az utóbbi időszakban. Van amikre emlékszem és vannak olyanok, amikből csak foszlányok maradnak meg. De mindig ott van egy magas, vörös hajú férfi, hihetetlen kék szemeivel, aki állandóan a segítségemre siet, minden egyes rémálomban. Általában semmit sem mond, vagy csak annyit „ Itt vagyok!“ Nem tudom hova tenni a dolgot. Azt érzem, segíteni próbál, védelmezni ezekben az álmokban, de ahogy megjelenik, rendszerint fel is ébredek. Bár tudnám ki Ő... és miért jön, főleg azt, miért vannak ilyen álmaim.

Régen már többször figyelmeztettek rá, hogy nagyon figyeljek oda az álmaimra, javarészt akkor, mikor intenzívek kezdenek lenni, plusz, amikor már érzelmek is társulnak hozzá. Fogékony vagyok mindenre, álmok terén is. Voltak már jósló álmaim, voltak már előző életekből jövő emlékeim, amiket 90%-ban az álmaimban kapok vissza, de tapasztaltam már napközbeni emlékeket is beszivárogni. Egy időben nagyon szerettem volna tudni, ki voltam, hol éltem, miket éltem át az előző életeimben, mióta kapom az emlékeket vissza, azóta egyre kevésbé akarom tudni a többit. Viszont ez a magas férfi, Őrá nagyon kíváncsi lennék kicsoda is. Létezik-e most egyáltalán? Vagy esetleg előzőkben kellene kutatni utána. Nem biztos, hogy pont most van erre szükségem, hogy jöjjenek emlékek, most jó minden a „most-ban“ , nem szeretném, ha megkavarnának a régi ügyek.

Jó is, és rossz is egyszerre, ha emlékszik az ember. Előző életekből már van szerencsém ismerni néhány embert, akik akkor ott nagyon sokat jelentettek számomra. Most is fontosak, de nem olyan szinten, mint akkor. Őértük jelenleg hálás vagyok, hogy újra megismerhettem őket. Köszönet értük! Csak megint úgy érzem, pulzál a lelkem, elkezdett keresni, kutatni és harcolok önmagammal újra és újra, hogy ne tegye. Régen is nyitott voltam, egészen kicsi korom óta. Számomra minden ilyen, teljesen természetes dolog. Lelki szinten érezni a másikat, ráérezni, megérezni, megteremteni mindent, amire gondolok, lelkeket érzékelni magam körül, tapasztalni olyan érzéseket, amikről azt hittem, nincsenek is. Mikor érzed, mire gondol, mit érez, épp mit csinál a másik. Gyerekként azt hittem, ez mindenkinél így van. Aztán elkezdtem mondani, amiket tapasztaltam és az emberek reakciói korántsem olyanok voltak, hogy na igen, tudom miről beszélsz, hanem inkább a teljes döbbenet és javarészt lerendeztek azzal, hogy túl élénk a fantáziám.

Akkor mégis honnan tudhatnék olyan dolgokat, amiket tudok?! Ezt senki sem tudta el- és megmagyarázni nekem.

Tudod, mikor belenézel valaki szemébe, és felismered a lelkét. Azt hiszem, ilyen megtapasztalni „Istent“ igazából. Mikor belenézel a szemekbe és meglátod a lelket, ami épp abban az aktuális testben lapul éppen évtizedek óta, ebben a „most-ban“ . Egyszerre széthullik és azonnal felépül a lelked és belül üvöltesz mélyen magadban, hogy „Ő az! Ő az! Itt van!“ és nem érted az egészet, önmagad pláne nem. Aztán mire elmúlik az a tornádó, ami a lelkedet dúlja, elcsitul, letisztul minden és megérted. Sosincs olyan, hogy túl korán, vagy túl későn. Mindig mindenki, akkor érkezik, amikor az ideje van. Ezt már odafent leszületés előtt rég eldöntöttük, szóval igazából senki mást, csak saját magunkat szidhatjuk ( mert hát ez is egy része az egésznek, amíg meg nem érted a miérteket, hidd el, jó sok lesz belőlük ) , hogy miért pont ott, akkor és miért kellett. Ezt a lelkek előre lebeszélik, hogy ekkor és ott találkozunk újra. Ő sok évtizedet várt már akkor rám, én meg mindössze csak 2-t , és hidd el, 21 éves fejjel megtapasztalni ezt, hogy is mondjam, nem olyan egyszerű. Csodás pillanatokat kaptam tőle, amikért mind a mai napig köszönettel tartozom neki, de a legszebb emlékem még mindig az, amikor legelőször a szemébe néztem, és mint akibe a villám csapott, álltam, és senki mást nem láttam ( pedig rengetegen voltak körülöttünk ) csak is Őt. Jött velem szemben, több méternyi távolságról és végem lett azonnal. Egymást néztük, amíg oda nem ért. Köszönt, és elsétált mellettem. Én sokkban állva ott maradtam és folyton kérdezgettem, hogy ki volt ez? Ki volt ez?! Valaki mondja meg azonnal!

Köszönöm, hogy létezel, hogy újra ismerhetlek, köszönet a tiszteletért és szeretetért, mindenért, amit kaptam!

De most azt hiszem megkeresem azt, aki az álmaimban védelmez. Tudni szeretném ki Ő.

( A miértekkel ráérek később foglalkozni ... )

Tudod mi a te bajod? Túl gyorsan kötődsz. És ha egyszer kötődsz valakihez, bármit megteszel, hogy megfelelj neki és hogy boldoggá tedd. Sosem arról van szó, hogy Te mit akarsz, mindig más érdekeit nézed a sajátod előtt. Túl sok lehetőséget adsz az embereknek, akik túl könnyen feladják, ők ezt nem érdemlik meg. Kihasználnak Téged, és befolyásolható leszel. De Te jól megvagy úgy is, mert ők ott vannak az életedben, és Te csak ennyit akarsz. És még, ha át is vernek, te akkor is ott leszel nekik. Mert ez vagy te, ilyen vagy te. Ha egyszer kötődsz valakihez, foglyul ejtik a szívedet, és mindig lesz benne helyük!